A trafikos

A faluban volt egy trafik. A templommal szemben, az Ady Endre út és a Rákóczi út sarkán. Édességeket, dohányárut, képeslapot és még ezernyi fontos apróságot lehetett kapni Annus néninél. Őt trafikos Annusnak hívtuk az 1960-as években.
Ha egy pár fillérhez hozzájutottam, mindig ő akadt elsőként célpontjaim közül, ahol elkölthettem a pénzem. Lehetett kapni 5 filléres cukorkát, de akár 50 fillérest is nála. Az volt a jó, hogy nem kellett megvenni egy egész zacskóval, mert szemenként is adott, attól függően mennyi pénzem állt rendelkezésemre. Nagyon jó kereskedőnek tartottam, mert ha már csak annyi a pénzem, hogy nem elég cukorkára, vagy nem szerettem azt a cukorkát amit kínált, mindig megoldotta úgy hogy valami mást rám sózott. Újságpapírba csomagolta őket, és kis idő múlva már olvashattam is a betűket, amik az újságpapírról a cukorkákra ragadtak. Cigarettát is lehetett Annus néninél venni, akár szálanként. Már nem tudom mennyibe kerültek, de az ünnepnek számított ha egy doboz Sportot, vagy Tulipánt vehettem.

Érdekes az elnevezése a Sport cigarettának, mivel akkoriban az egyszerűbbek, a Kossuth, a Terv, a Szimfónia 25 szálasak voltak, a Sport hosszú zöld dobozában, csak 10 volt. Ez is füstszűrő nélküli,
mint az előbb említettek, de ez, körül-belül 15 cm hosszú. Ebből kb. 12 cm a kerek papírcső szipka, és a maradék a cigaretta. A fehér színű papír szipkát lehetett alakítgatni, nyomkodni, játszadozni vele.

A Fecske nevű cigarettát is vettük néha. Ez füstszűrős volt, és valamivel rövidebb is, mint például a Terv. Bátyám szerint régebben ez is füstszűrő nélküli volt, de én már arra nem emlékszem. A tulipán
nevű cigaretta annyira áthatóan émelyítő volt számomra, hogy egyszer hányásos szédülést is kaptam tőle.

Ezekből, a történetekből az derülhetne ki, hogy én már akkor, 8-10 évesen dohányoztam. Ez nem igaz, csak a felnőtteket utánoztam én is, és csak ritkán gyújtottam rá, azt is csak játszásiból.

Nem úgy, mint Balus Gyuri. Apám mesélte mindig nevetve, hogy egyszer mikor jött haza munkából, megszólította Gyurit a kapujukban, mikor még csak 5 éves volt.

- Mi az Gyuri már nem dohányzol? - Kérdezte tőle apám, mert nem látott cigarettát a szájában.

- Hót, sokóig dohónyoztám, de món régén nem szílom. - Mondta Gyuri 5 évesen, apám szerint.

Ezt a történetet sokszor elmesélte otthon, úgyhogy valószínűleg igaz lehet.

Annus néni hitelbe is adott dolgokat, amit édesapám, aki 2 hetente járt haza, a busztól jövet, ltalában kiegyenlített.

A trafikos Annus-nak akadt vagy egy húga, vagy egy nővére. Azért nem tudom, mert nem volt nagy köztük a korkülönbség, és mindketten idősek voltak már. A trafikkal egybeépült házukban laktak, és a két szobaablak a Rákóczi útra nézett. Ezek elég alacsonyan voltak, és nem csak én, időnként bekopogtam rajta. Ezt általában, sötétedés után tettem. Kopogás után gyorsan kereket oldottam, és már messziről hallgathattam a szidalmakat, amiket mérgében szórt rám. A sötétedés után-t úgy értem, hogy nemegyszer este 10 után volt.

Egyszer, Annus néni testvére kifigyelt. Megvárta, amíg az ablakhoz érek, és a nyakamba zúdította az éjjeli edény, kitudja mióta gyűjtögetett tartalmát. Ekkora szégyent már alig tudtam elviselni egy
öregasszonytól. Haza sem mertem menni, mert úgy bűzlöttem. A Tápiónak vettem az irányt, és ott ruhástól megfürödtem a sötétben. Gondolataim egy szörnyű bosszút érleltek miközben a bélsaras hajamat tisztogattam.

Ettől kezdve nem volt nap, hogy ne zörögjek be most már erősebben is.

A fifikás öregasszony, még egyszer elkapott éjjeli edényével, de már a kiskapujuk mögül. Ez már nem volt telitalálat, de mélységesen megalázó volt ez is. A legnagyobb baj az volt, hogy Pittya barátom is ott volt, és sokáig csúfolt miatta.

Az öregasszonytól nem volt nyugtom. Mintha sohasem aludt volna. Minden nap veszélyt jelentett számomra, ha a közelébe kerültem valahogy. Már egy botot is felvett fegyvertárába. Addig játszottunk a tűzzel, míg szóltak a rendőrnek.

Kakaó, a szokásos pajeszhúzogatás közben figyelmeztetett, ha még egyszer bezörgetek az ablakon, nagyon ellátja a bajom. Hiába mondtam neki, hogy nem csak én szoktam zörögni, azt mondta, őt nem érdekli. Nem tudom mások is megtették e, csak azt, hogy egyik este megfogott a nagy kútnál, és olyan két pofont lekevert, hogy a fülem még mindig cseng, ha rágondolok.

Így a bekopogásaim, egy csapásra abbamaradtak. Az öregasszonyt viszont, még sokáig kerülnöm kellett.

Annus néni a trafikos, soha nem tette szóvá nekem ezeket a dolgokat, pedig tudta, hogy én is sokszor zörgettem az ablakukon. Ugyanúgy kiszolgált, mint máskor, ugyanúgy adott hitelbe is, mint máskor.