Radmila Marković: A lányom kálvártája.

nem kívánom senkinek sem

Amikor elment a lányom a messze idegenbe, azzal a reménnyel indult, hogy biztosítja a saját és az unokám egzisztenciáját.

Amikor elment a lányom a messze idegenbe, azzal a reménnyel indult, hogy biztosítja a saját és az unokám egzisztenciáját. Nagyon lesújtott a válás. Igyekeztem tartani magam, de amikor elment, akkor magamba roskadtam, és szinte éreztem, nem jó megoldás lesz, de elhessegettem magamtól a rossz gondolatokat.

Az unokám hónapokig nem nevetett. Akkor egy napon megfogtam a karját, és határozottan mondtam: „Most felmegyünk a padlásra!" Nagy szemeket meresztett rám, és csodálkozva kérdezte: „Minek?" „Azért megyünk a padlásra, mert oda jársz nevetni, hát én is látni szeretném."
Ekkor elmosolyodott, és megtört a jég.

Az anyja még mindég hiányzik neki, hiába, én csak nagymama, azaz mamám vagy mama vagyok.

Most szó szerint idézem a lányomnak a Facebookon olvashatott levelét.
Vonja le mindenki a következtetést, az egy év munkájáról...

"Egyesült Királyság, a nárciszok, idegenek, hamis mosolyok és kegyetlen regulák országa... A levél amit már régen ígértem... Két hét múlva lesz egy éve, hogy családom, barátaim és ellenségeim áldásával indultam meg az idegenbe 50 évesen. 24 órát utaztam Európán keresztül, majd egy takaros ház előtt szálltam ki a túlzsúfolt busznak csúfolt kombiból. A tulajdonos bevezetett egy majd másfél négyzetméter nagyságú szobába. Ágy és szekrény. Ennyi.. ja meg azt hittem tv.. legalább is hasonlított.. de nem az volt... Másnap autóval vittek az „office-be" azaz a cég irodájába. Beraktak nekem néhány cd - t amit végig néztem, megírtam a teszteket, közölték, hogy megkapom a „certifikátokat". Megjelent a „manager" mármint a főmufti és elhadarta a kb. száz oldalas útmutatót három délután. Eszter is velem volt Pestről, de ő nem értette a férfi szavait. fordítanom kellett. Így múlt el az első öt nap.. amikor közölték, hogy most már indulhatok terepre tanulni... de előbb megnézik, hogyan vezetek... Ez is meg volt. Orrunk alá dugták a szerződést és elmondták, hogy kapunk egy autót .. autókulcsot is adtak hozzá... Eszter feladta... visszament Pestre.. A terepen a már tapasztalt ápolók mutatták a szakma fortélyait... két hetet mondtak terepi tanulásként.. nekem egy hétvégén volt 2+3 terepi látogatás tanulásként és következő hétfőn bedobtak a mély vízbe... Nem tudtam hol vagyok.. amikor megláttam a beosztásom.. még mindég nem tudtam mi vár rám... Itt a napokat percekben. a heteket órákban mérik. a hónapot meg abban, hogy marad- e kenyérre pénzünk.. de erről később... Tehát a munkafolyamat a következő: reggel hatkor kezdés, és szerencsém van, ha az első látogatás „csak" 15 percnyi hajtásra van a lakástól. Utolsó látogatás este 11 óra és szerencsém van ,ha nem félórányira vagyok a lakástól. Vannak látogatások, amiket egyedül végzek, de vannak, amelyeket csak ketten csinálhatunk. A látogatások különbözőek és 15,20,30 percesek vagy 1 és másfélórásak.. van takarítás, fürdetés, kaja készítés... pelenkázás... szállítás.. vagy emelőkkel vagy anélkül... Az első tíz hónapban a cég kimutatása szerint 12 ezer mérföldet hajtottam le... HAMIS.. kiszámoltam.. nekem több mint 15 ezerre jött ki... és most jön a számadás... óránként 8,5 fontot fizetnek, csak azt elfelejtik mondani, hogy ebből megy le az adó és a nemzeti biztosítás.... ami minél többet dolgozol, annál többet vonnak le. Azt is elfelejtik mondani, hogy az autót nem adják hanem bérbe adják.. ami lényeges különbség.. ebből fedeződik még a biztosítás is.. szállás, benzin... Tehát, úgy képzeljétek el, hogy a 15 perces hívásért 2,25 fontot fizetnek, a 20 percesért 2,75 a félórásért 4,25... első héten 34 órám volt, második héten 75... és így tovább.. hol hogy.. ez sok mindentől függött. Attól is függött ,hogy melyik koordinátor, vagy melyik felügyelő csinálta a beosztásomat... stb... A fizetés minden utolsó pénteken van... de.. nem 1.től 30 ig van az elszámolás hanem 15.-től 15.-ig. Július 7-én kezdtem dolgozni, így július végén csak egy heti munkámat fizettek ki. 300 fontot. Ebből kellett fedeznem a benzin költséget meg a kajámat... Augusztusban látástól vakulásig dolgoztam és nagyon vártam a fizetést. Közben kölcsön kellet kérni a cégtől benzinre. Hetente kb. 100 font is .. vagy még több is elment tankolásra. Augusztus utolsó péntekén izgulva nyitottam ki a fizetés elszámolást. Az első szám amit megláttam 3.350,00 font.. majd kiugrottam a bőrömből örömömben... de aztán megláttam a végeredményt.. három napig sírtam. 900 fontot utaltak a bankszámlámra és még ezer font adósságot mutattak ki. Levonták a két havi lakásbérletet.. lakás.. kicsiny szobácska... két havi kocsi bérlet és biztosítás.. és amit kölcsönadtak benzin pénzt.... A rohanás és a fáradság megtette a magáét... van hogy 5 perc hajtási időt adnak két hívás között ami legalább 15 percnyire van ha nincs senki az úton... tehát jöttek a balesetek... a következő fizetésnél 500 fontot vontak le egy balestre... és így tovább... általában havi 700 fontot kapok kézhez amiből most már nekem kell fedezni a lakást .. benzint...pillanatnyilag 400 fontot fizetek egy szobáért. Nagyon sok minden történt ... a lányok akikkel dolgozom főleg románok, lengyelek, magyarok.. mindenki főnök akar lenni... irigység .. rosszindulat.. de kedves jó kollégák is vannak... .. Nemsokára lejár az egy év .. nem kell visszafizetni az „ingyen" tréninget amiről írtam a levél elején, ha elhagyom a céget... Közben ígérték a különböző továbbképzéseket amiről útközben megfeledkeztek... Múlt héten behívtak az irodába és közölték, hogy ezentúl névre szóló a kocsi biztosítás, és mivel több szerencsétlenségem volt, nekem évi 3500 font.. Mondtam, hogy nem vagyok hajlandó ezt fedezni. Felajánlották a bentlakásost gondozást, ami azt jelenti hogy több hónapon át kimenő nélkül kell gondozni valakit, és vannak olyan helyek, ahol csak egy ágyat lehet kapni a bácsi szobája sarkában... (Másik cégeknél ez másként működik)... Erre sem vagyok hajlandó. Mondtam, hogy akkor kérném a referenciákat és keresek másik munkát. Erre megint közölték, hogy találtak olcsóbb biztosítást és megkötötték a nevemre és annyit fizetek mint eddig.... mert hogy nem szeretnék ha elmennék, hiszen az egyik legjobb munkásuk vagyok aki valaha volt nekik... Nem szóltam semmit.... Pénteken indulunk a kolléganőmmel Readingi körútra az életrajzunkkal.... Azt mondják, hogy ha két évet kibírok aztán könnyebb... remélem... Nem hobbiból nem öleltem át a gyerekemet, szeretteimet egy évig... Üdvözletem .. szeretetem... és hálám a megértésért mindenkinek, aki olvassa levelem... Nem tudok jelentkezni .. napi három négy órát alszom... kétszer majdnem az úton maradtam... talán a mindenható segített hogy csak zúzódásokkal úsztam meg... Ezt a levelet szeretteimnek, barátaimnak és ellenségeimnek .... Ne tessék sajnálkozni... van hogy mosolygok.. és van hogy sírok.. Góci"

Hogy el ne kiabáljam, most már másik városban, másik munkahelyen van bentlakásos betegápolásra, ahol összesen 26 beteg van, és nem reggel 6 órától este 11 óráig tart a munkaideje. Váltásra dolgoznak. Azt írta, az első benyomás nagyon jó, és én kérem az Istent, végre találja meg azt a helyet, ahol jól érzi magát, és keresetét sem lopják el tőle.