Szmolka Sándor: A pisztoly

Anyám elküldött hársfavirágot szedni a kis temetőbe. Az öreg hársfák, melyek még mindig élnek, 50 év után is szinte változatlan formában, tele voltak virággal, és a teához valót mindig itt gyűjtöttük be. Bár elég nehéz volt felmászni rájuk, azért nem volt reménytelen dolog. Jól megszedtem a batyumat, egy lepedőből varrt szövetzsákot, mikor egy férfi közeledett felém.

Megállt a fa alatt, és hosszasan kémlelt minden felé, kivéve fölfelé, ahol voltam. Elég hosszan álldogált ott, nézegetve minden felé. Már majdnem meguntam a dolgot, mikor odament az egyik elhagyott régi sírhoz, és a kezével elkezdett kaparni egy lyukat bele. A táskájából elővett egy szövetbe csavart dolgot, bele tette a lyukba, majd gondosan visszatemette azt. Ügyelt még arra is hogy élő növénnyel borítsa a kaparékot. Már kezdett gyanússá válni a dolog, így már bújtam én is egy termetesebb faág mögé, nehogy észrevegyen. Gondoltam, ezt nekem tette oda, és alig tudtam kivárni amíg elmegy. Vártam még kicsit és lejöttem a fáról, és az irányt egyből a kaparék felé vettem. Kiástam a dolgot, és egyből a hársfavirággal teli zsákba tettem anélkül, hogy megnéztem volna. Hazafelé vettem az irányt sűrűn lesve szét, nem figyel e valaki. Hazaérve a kamrában egy rejtekhelyre tettem a dolgot és a virágokat vittem anyámnak, aminek nagyon örült mert tele volt a zsák. Alig vártam hogy szerzeményemet szemügyre vehessem, így nem sokat időztem anyámmal.

Mentem hátra a kamrába, és a csomaggal együtt már a padláson voltam, és végre kibonthattam azt. Nagy megrökönyödésemre egy COLT típusú pisztoly volt benne, meg még vagy harminc darab lőszer. Hű ha, gondoltam ennek a fele sem tréfa. Nézegettem egy darabig, ismerkedtem vele, mivel meg volt töltve, egyenként kiszedtem a lőszert belőle, és már csattogtattam is egy képzelt ellenség felé. Elég nehéz volt, és fel sem fogtam minek a birtokába kerültem. Visszacsomagoltam és elindultam az öreg temetőbe, hogy a végleges helyére tegyem, ami az egyik sírban volt. A kővel fedett sír fedelének egyik sarka le volt törve, így azt leemelve alá tudtam tenni. Mivel későre járt már az idő, elindultam haza felé aludni. Gondolataim a pisztoly körül forogtak és elaludni is nehezen tudtam. Másnap anyám ismét elküldött hársfavirágot szedni, de most az öregtemető felé vitt az utam először. Nézegettem kicsit pisztolyomat, és elindultam a kistemető felé. Gondosan elkerültem a helyet ahol rátaláltam kincsemre. Jóval fentebb a domb tetején mertem csak hársfavirágot szedni, persze ott nem volt annyi, így azt mondtam anyámnak, nincs vagy nem elérhető helyen vannak a virágok. Utam ismét az öregtemetőbe vittek. Magamhoz vettem pisztolyomat és irány a gyümölcsös. Már alig vártam, hogy kipróbáljam. Megtöltöttem, és bumm. Már lőttem is. Hatalmasat szólt, és hatalmasat rúgott. Majd kitörte a kezemet. Immár két kézzel fogtam, és lövöldöztem a fákra, két kézzel már célozni is tudtam vele valamennyire. Hát működik. Visszaindultam és ismét elrejtettem, majd Pittyáék felé vettem az irányt.

Mondom neki mit találtam és még azt is, hogy működik. Nem nagyon hitte. Felvittem hát és megmutattam neki. Ámuldozott, mert még igazi pisztolyt ő sem látott. Nézegette, próbálgatta, majd megette a fene, hogy kipróbálja. Elindultunk ismét a gyümölcsös felé. Bele töltötte mind a hat lőszert, és bumm, bumm, bumm, mindet kilőtte egyhúzomban. Visszaindultunk az öreg temetőbe és közben tervezgettük a Jövőt. Elhatároztuk, másnap elmegyünk vadászni vele. Maradt még néhány lőszer, így nem volt probléma az sem. Már jó volt a viszonyom anyukámmal, így mind a ketten hazamentünk lefeküdni. Másnap Pittya ébresztett, hogy megyünk e. Felöltöztem és irány az öreg temető. Magunkhoz vettük a pisztolyt és a Pilisi erdő felé vettük az irányt.. Mentünk és mentünk, mert messze volt. Bóklásztunk az erdőben de egy fia fácán sem volt ami fegyverünk csöve elé kerülhetett volna. Csalódottan indultunk vissza felé, és láss csodát egy szarvas agancs akadt az utunkba. Mind a ketten eszeveszetten rohantunk, hogy felvegyük elsőnek. Én értem oda egy kicsivel előbb, így az enyém lett az agancs. Mentünk tovább és a párja is ott ékeskedett. Nem rohantam mert láttam, hogy Pittya nem arra néz. Mikor oda értem csak felvettem Pittya nagy megrökönyödésére, mert már bosszantotta, hogy nekem kettő is van. Egyszer csak Pittya tüzelni kezdett. Én a meglepetéstől összekuporodtam, és miután kilőtt megint hatot a pisztolyból csak akkor mertem felegyenesedni és kérdeztem mi történt. Azt mondja egy szarvast látott és arra lőtt. Sokáig kerestük a szarvas nyomát, vagy legalább egy pár csepp vért, de nem találtunk. Pittya megesküdött, hogy eltalálta. Én elhittem neki és úgy indultunk haza felé. Az agancs már nagyon rám nehezedett, és könyörgött is hogy adjam neki az egyiket, mert nekem úgyis sok a kettő. Nézegettem melyik a kisebb vagy melyik a sérültebb de nem nagyon találtam különbséget a kettő között így felajánlottam neki, hogy válasszon. Nézegette ő is egy darabig majd elvette az egyiket. Megkönnyebbülve indultunk vissza felé, elégedetten mert ha vadat nem is de szarvasagancsot találtunk. A pisztolyt elrejtettük az öreg temetőben, én a szarvasagancsot oda tettem a másik három mellé negyediknek. Elgondolkodtam azon, hogy kell e még nekem agancs mert már sok ahhoz a két késhez aminek a nyelét akartam kifaragni belőle.

Mivel hétvége volt, így készülnöm kellett az iskolába is, és legközelebb csak a következő szombaton mentem ki az öreg temetőre, ahol gyalázatos állapotok uralkodtak, mert valaki feldúlta a rejtekhelyünket. Még a sírt is ahová a pisztolyt rejtettük. Eltűnt a pisztoly az ólom, csak a paraffin maradt meg, melynek hasznát ólom nélkül nem nagyon vettem. Már nem állítottam helyre a bungit, mert féltem az embertől akinek már pisztolya is van. Így ért véget az öreg temetőbeli kalandozásom.