Terelgettem az éjszakát...

" Ugyanígy láttad azt is, hogyan fogant meg a szeretet, akárcsak a földben megkapaszkodó gyökerek, az egymásban váratlanul visszhangot keltő lelkekben..." Exupéry: Citadella

Terelgettem az éjszakát, gondolat-felhőkön úszó bánat-szív-könnyekkel, felvillanó boldogság gyöngyszín cseppjeivel, vágyak mosolyával, várakozás kínjával, álmok erdejében bolyongva lappangó elmúlt rossz emlékek kisérteteivel, szép emlékek suhanó ívű szivárvány palástjával, tündék repke szárnyán libbenve a gyermekkor letűnt varázsvilágában, nagyszüleim óvó-féltő kezét homlokomon őrizve, féltő, igazságos szeretetük puha szeretet-felhőjébe burkolózva nőttem fel, hiányzik a palást, amit a kamaszkorom szakított le rólam durván, kíméletlenül, felkészületlenül...nem engedem a bánat utcáit szívembe most, így is néha még megkísért a nyári földrehúzó, kínlódó fájdalom, keveredik a mostanság érzett biztonság puha-lágy fátyolával, félek néha mégis, pedig nem vagyok lélek-magányos, odaadott-megkapott lélek-részem itt van velem, mindenkor, hangja bátorít, üzenetei erőt adnak, néha mégis összeszorul a szívem, és ilyenkor kifolyik belőle a fájdalom, és szívem csitultával, bizakodva nézek a kusza jövő folyosó cikk-cakkban vibráló erővonalait, mosolyom visszatér, bátorságom is, átélem a találkozások minden varázsát, a szeretet hálóját, adni és adni súgja a szívem...terelgetem az éjszakát, hallgatom az eső halk énekét, az Ünnep suttogását, a halkan lépkedő boldogság ritka-szépen felvillanó fényruháját, Esőangyal áll fölém, kitárja bársony-zöld palástját, beborít, elzsongít, elvarázsol, terelgetjük aztán együtt az éjszakát a csendben szőtt hit és bizalom kusza-vékony szakadékony hálójával, a szívdobbanásban feldobbanó szívöröm koppanásával, szeretet mindenen átívelő fénysugár-szép palástjával... terelgetem az éjszakát, izmaimból kiúszik a napközben felgyűlt görcsös fájdalom, állkapcsaim is ellazulnak, észre sem veszem sokszor, hogy összeszorított fogakkal járok, csak ha már fáj az állam a feszültségtől... és édes álom puha bársony takarója borul rám, terelgetve az éjszakát és elsimítva minden lélek-szürkeséget....