Kodrán Erzsébet: Egy szem búza

Gazdag fekete földből nőttem én,
Nagy búzaföldből egy szál búza.
Konok magyar fajtám génjeit hordozom,
S adom tovább évezredek óta.

Egy mosoly voltam édesanyám ajkán,
Egy napsugár az apám homlokán,
Erős tartású, dacra nevelt engem,
Maros menti gyönyörű hazám.
 
Szemben fordultam mindig a széllel,
Szembe szálltam a viharokkal,
Ha kővel dobtak az irigyeim,
Én friss kenyérrel visszadobtam.
 
Felemelt fejjel jártam mindig,
Erőt adott fekete dacos földem,
Ha idegen zászlót dobtak utánam,
Én nemzetiszínre kicseréltem!
 
Ha majd betakar konok fekete földem,
Egy szem búzából újra kelek,
És Veletek Búza- testvéreim,
Magyar földemen csodát teszek!