A bungi

Pénteki nap volt. Anyám nem volt túl józan de azért kijöttünk egymással. Apám megjelent az ajtóban. Kicsit korábban jött mint szokott, ezért meglepett bennünket. Apám kicsit járkált fel s alá mígnem anyámnak esett. Valamilyen adósságról beszélt, amit most, hogy jött hazafelé, kellett kiegyenlítsen. Nem sokáig tartott a vita mert éktelenül elkezdte ütni anyukámat. Én ijedtemben elszaladtam otthonról. A dugella medre megfelelő védelmet biztosított az áthatolhatatlan dzsungelével. Legkisebbik bátyám csavargott valahol, így ő kimaradt a „jóból”. Addig bóklásztam a dugellában, mígnem az agyigácsóban kötöttem ki.

Gyönyörű nyári nap volt. Iskolába sem kellett járni, Így szabad voltam mint a madár, csak az volt a baj, hogy épp az ételkészítésről kezdtem anyámmal beszélgetni amikor megjött apám, így éhes maradtam. A parti fecskék meg nagyon magasan fészkeltek elérhetetlenül. Gondoltam felmegyek az öreg temetőbe mert néhány lyuk onnan elérhetőnek tűnt.

(Hát, már nem a régi ez sem...)

Kicsi voltam még, olyan 7-8 éves és a gyomrom már nagyon korgott. Felmentem hát, de elég nagyot kellet kerülnöm mert az öreg temetőbe csak egy viszonylag szűk helyen lehetett feljutni, és ahhoz is elég nagy kerülőt kellett tenni, mert én az agyigácsó alsó végénél voltam, ez a bejárat meg a felső végénél volt. Elindultam hát célom felé. Az öreg temető egy nagyon elhanyagolt hely volt. Benőve friss akácokkal néhol egy-egy nagy tölgy ékesítette a nem túl bizalomgerjesztő helyet. Az alsó végébe kellett mennem a ritkás sírokat kerülgetve. Megérkeztem a helyre ahol a madarakat gondoltam, hogy vannak. Lehasaltam és úgy próbáltam elérni a fészket de csak nem akart sikerülni. Néhány akácgallyat megpucoltam a tüskéktől és így ereszkedtem le szinte lógva az agyigácsó meredek partfalán. Most már elértem a fészkeket, fészkenként egy két fiókát sikerült kiszednem, mert a felnőtt madarak mind elhagyták a fészket. Zsebembe raktam őket, a helyzetem stabilnak mondható volt mert lábaimat sikerült a fészkek bejáratán megnyugtatni, amíg az akció tartott. Mikor már nem értem el több fészket, elindultam felfelé ami nem is tűnt most már olyan egyszerűnek. Már nagyon megbántam könnyelműségemet, mert sehogyan sem akart sikerülni. Egyszer csak az akácgallyak elengedtek és én zuhanásba kezdtem. Még jó, hogy alul egy ferdén, a partfaltól kiinduló földkupacra estem de így is elveszítettem eszméletem.

Másnap kora reggel ébredtem arra, hogy nagyon fázok. Elindultam haza felé, és csodálkoztam magamon, hogy nem tört el semmim. Hazaérve jutott csak eszembe, hogy apám otthon tartózkodik, de mivel még kora reggel volt még aludtak mind a hárman. Az ajtók nyitva voltak, az előző napi nagy meleg miatt, így könnyen tudtam közlekedni a helyiségekben. Apám már mozgolódott így sietősre kellett fognom a dolgot. Magamhoz vettem zsebkésemet és vágtam a spejzban levő szalonnából és elkezdtem kenyeret keresni, de nem találtam. Hallottam amint apám kimegy pisilni, és elhalad a spejz ajtó előtt, vártam kicsit és rohanni kezdtem ahogy csak tőlem tellett. Apám nem ment messzire, mert még hallottam a hangját ahogy utánam kiált. Én nem törődtem semmivel csak rohantam egyenest az öreg temetőbe.

Valamiért ez a hely tűnt a legbiztonságosabbnak. Megérkeztem és fújtattam mint a kutya. Elővettem a szalonnát, és akkor vettem csak észre, hogy van még más is a zsebemben. A döglött kis csurik voltak. Kipergettem mind az ötöt belőle a földre, volt amelyiknek még a bele is látszott. Néztem őket egy darabig majd továbbindultam a szinte áthatolhatatlan bozótosban az öreg sírokat kerülgetve. Mikor a végére értem a temetőnek majdnem leestem ismét egy szakadékba. Szerencsére sikerült elkerülni a tragédiát, bár megállapítottam ez nincs olyan mély mint az a rész ahol leestem. Visszamentem hát az első sírig és leülve rá falatozni kezdtem a szalonnát, melyet a spejzunkból loptam. Haraptam és csak később jutott eszembe a zsebkés, melyet nagy szeretettel vettem elő, és így már kulturált módon tudtam enni a szalonnát. Kenyér nélkül igaz, de jólesett. Nem tudtam belőle annyit enni mintha kenyér is lett volna, de azért megtette ez is. Kerestem lapulevelet és abba csomagoltam a maradékot. Egy jó helyet is kerestem ahová elrejthetem, kint hagyni nem volt ildomos mert azért a macskák még idáig is eljöttek. Nem kellett messze mennem, mert pont az a sír amin ültem, a sarka le volt törve, és csak arrébb kellett húzni a darabot, és alatta már ott is volt az üreg.

Két sír volt egymás mellet kb. egy méterre egymástól, és már kész is volt a tervem. Bunkert fogok építeni. Akác gallyakat gyűjtöttem és azzal fedtem be a területet. Először vastagabb ágakat kerestem, és a két végét ledugtam a földbe. Nem kellett mindegyiket ledugni, mert a két sír közé befeszültek így haladósabb volt a dolog. Estére elkészült a bungim. Elégedetten néztem körbe miközben elővettem a szalonnát és majszoltam. Száraz füveket gyűjtöttem és megágyaztam vele. Lefeküdtem és a gondolataimba mélyedve elaludtam. Másnap szintén korán ébredtem, és haza mentem mert az ennivaló az előző nap elfogyott és fel kellett tankolnom. Apám már ébren volt és kinn ült a gangon dohányozva. Le kellett mondanom a könnyű ételről. Elindultam hát visszafelé, miközben észre vettem, hogy Blahúzék egyik tyúkja át jött a kerítésen. Jól megkergettette magát, mire eltudtam kapni. Gyorsan ki kellett tekerni a nyakát mert még elárult volna a rikácsolásával. Felérve a temetőbe megnyúztam a tyúkot, majd kibeleztem. Egy nyársat készítettem, mikor eszembe jutott, hogy nincsen gyufám amivel tüzet tudnék gyújtani. Megint lapu levél és megint elrejtettem a sírba az ennivalót. Elindultam hát gyufáért. Pittyáéknál kerestem de csak pár szál volt benne és azt nem adták ide. A Baluséknál már dörzsöltebb voltam mert nem mondtam meg nekik mi járatban vagyok. Amikor nem figyeltek elemeltem egy dobozzal a tűzhelyről. Út közben átnéztem a doboz tartalmát, és csak egyetlen szál volt benne, ami egészséges.

Bosszantott a dolog, de próba szerencse elven azért felmentem a temetőbe. Száraz füveket gyűjtöttem amit aztán meggyújtottam. Pillanatok alatt égett ropogott a tűz, melyet a környéken levő nem kevés szárazfával tápláltam. Elővettem a tyúkot ami egy kicsit földes lett mert kicsúszott a lapulevélből. Nagyjából megtisztogattam és el kezdtem sütni. Először a szárnyai készültek el és jóízűen falatoztam, miközben sütöttem a többi részét. A tyúk akkora volt, hogy még a következő evésre is jutott belőle. Jól laktam, bár egy kis só nem ártott volna. Lefeküdtem a bungimba és elégedetten gondolkodtam az élet szépségein. Elnyomott az álom és csak késő délután ébredtem fel. Megettem a tyúk maradékát és elindultam Pittyáékhoz.

Őt elküldte az apja a kocsmába cigarettáért én vártam megjöjjön, hogy elmesélhessem neki, van egy bungalóm. Nemsokára megjött így együtt mentünk fel az öreg temetőbe szemrevételezni az alkotást. A zöld levelek miatt még talán eső biztos is volt. Lehasaltunk és álmodoztunk mi mindent lehet csinálni egy ilyen bungalóban. Eszünkbe jutott a kardkészítés, és már faragtuk is a kardcsodákat melyet előszeretettel suhogtattunk. Neki is volt zsebkése, így az nem volt probléma. A nap végére ott voltak a vadonatúj kardok melyeket a bungiban helyeztünk el a következő használatig. Elindultunk haza felé eltenni magunkat másnapra. A házuk előtt elköszöntünk egymástól, és én folytattam utam a mintegy száz méterre levő házunkig. Óvatosan belestem a szoba ajtón és láttam anyám épp egy verésen van túl. Apám ült az asztalnál és dohányzott, miközben valamit nagyon magyarázott anyámnak. Bátyám a sarokban ült az ágyon és összekuporodva sírdogált. Nekem sem kellett több, irány az öreg temető. A kamrából magamhoz vettem vagy három használaton kívüli nagykabátot mielőtt elindultam. Már megbántam a sok nagykabátot, mert többször meg kellett állnom útközben és a végére fújtattam mint a duda. Elkezdtem megágyazni a bungimban és egy furcsa kidudorodást vettem észre ami, hogy kiderült Pittya volt. Nagyon megörültünk egymásnak mert egyedül aludni egyikünk sem szeretett. Nem kérdeztem miért van itt és ő sem. Tudtuk mindketten családunk nincs a helyzet magaslatán. Most már nem bántam a nagykabátokat, mert jó szolgálatot tettek. Egymáshoz bújtunk és úgy aludtunk el mint két testvér. Másnap már a nap a hasunkra sütött mire felébredtünk. Ilyen jól már régen aludtunk és vidáman ébredtünk hiszen a veszély már elmúlt mert mindkettőnk apja visszament dolgozni. Ő is hazament meg én is.

Otthon volt anyukám és a sebeit ápolgatta, hogy aztán hétvégén kiújuljanak. Azt mondta van a sparhelten még krumplis tészta és egyek. Nekem sem kellett több úgy majszoltam a tésztát mint aki soha nem evett. Gondolataim a bungim körül jártak, és elhatároztam a hétvégéket ott töltöm amíg apám itthon tartózkodik. Elkezdtem hát berendezkedni. Gyufa, só, gatya madzag, voltak a legfontosabbak amiket magamhoz vettem. Anyám ismét beborozott így az irányt ismét az öreg temetőhöz vettem. Ott észleltem, hogy a csontok eltűntek amik a tyúkból megmaradt és még a bőre is. Azért jó, ha tisztában van az ember, mivel áll szemben a háza táján. Lefeküdtem hátha meglátom az állatot, de csak nem jött, így elmentem a tápióra fürödni.

(Itt már fürödni sem lehet...)

Sok gyermek fürdött ott ahová mentem, ott szinte mindig nyüzsgött az élet. Kivéve éjszaka, mert akkor csak én szoktam fürödni. Úszni is úgy tanultam meg, hogy valamikor megfogtak a nagyobb gyerekek, és a partról bedobtak a mély vízbe. Már tudtam úszni kutyaúszásban így már nem voltam vonzó célpont a nagyobb gyerekeknek. Bekapcsolódtam a játékba ami a vízben folyt és önfeledt fürdésbe kezdtem. Nagyon jól esett a fürdés és el is fáradtam. Mivel este felé járt már az idő, elindultam haza felé, de valamiért az öreg temetőben kötöttem ki, kipróbálni megint az alvást ami előző nap olyan jól esett. El is aludtam Gyorsan. Arra ébredtem hogy valami szaglássza az arcomat. Gyorsan a helyiség hátuljába húzódtam és a kardot, melyet előzőleg faragtam magamhoz vettem. Az állat elszaladt, valószínűleg ő is megijedhetett. Elhatároztam másnap, kifigyelem milyen állatról lehet szó. Haza mentem aludni. Kora reggel ébredtem, mert nem hagyott nyugodni az éjszakai látogatóm. Gondoltam fogok még egy tyúkot csalinak, de Annus néniéktől sehogyan sem akart átjönni egy sem. Így csali állat nélkül vettem az irányt a temetőbe. Már messziről észrevettem nincs valami rendben, mert találtam egy nagykabátot a bungalóimtól távol. Óvatosra vettem a dolgot, és találtam még egy kabátot, és most már kezdtem izgulni. Közelebb érve láttam, hogy egy óriási kutya garázdálkodik az otthonomban. Szólongatni kezdtem mire ő se szó se beszéd pillanatok alatt tovább állt. Most már tudtam mivel állok szemben és már nem féltem tőle. Még többször eljött az állat és végre megismerkedtünk. Olyan kétlaki kutya lehetett, mert néha azért haza is ellátogatott, de az ideje nagy részét velem töltötte, legalább is akkor, amikor ott voltam. A kabátokat rendszeresen elhurcolta, így kellett egy bejárati ajtót is eszkábálnom. Most már biztonságban tudhattam holmimat a kutyától. Legalább is azt hittem, mert a legközelebbi odalátogatásom alkalmával ugyan úgy szét voltak húzgálva a kabátok mintha nem is lett volna ajtó. Tudomásul vettem ez az ára a barátságunknak. Nem is próbáltam többet ajtót tenni a helyiségre.

Eljött a hétvége és én kiköltöztem, természetesen a kajáról elfeledkeztem, Irány a gyümölcsös, ahol az évnek ebben a szakaszában bőségesen voltak különféle bogyók amiket enni lehetett. A kutya velem jött, és néhány ürgelyukat célba vett, de eredménytelenül mert mélyek voltak. Egy üregi nyúl is útjába esett de az is eltűnt hamar az üregében. Várakoztunk ott egy darabig, a kutya megpróbálkozott a kiásásával de szintén mély volt az üreg, és még mint tudjuk volt neki legalább még egy kijárata. Így a vadászat eredménytelen maradt. Maradtak a bogyók amik a kutyának nem nagyon ízlettek. A gombos tanya aljában vitt az utunk visszafelé mikor a kutya elkapott egy tyúkot. Na gondoltam megvan az ebédünk. El akartam venni tőle, de mint egy vadállat rám támadott. Jobbnak láttam hát meghagyni neki az ételt. Érdekes volt ez a kutya, ha kifelé mentünk a faluból, mindig velem tartott, ha befelé akkor soha. Én elmentem az öreg Balusékhoz hátha van valamilyen étel a számomra. Volt. Épp akkor készült el a tésztás bableves aminek nagyon megörültem mert nagyon szerettem. Természetesen megkínáltak engem is, miközben szidták apámat, mert ők is tudták mi a helyzet felénk.

Kis idő múlva már ismét az öreg temető  jól ismert tájait jártam. Az idő rosszra fordult és pillanatok alatt hatalmas vihar közepében találtam magam. A bungaló csak néhány helyen ázott be aminek nagyon örültem, viszont az alja teljesen felázott mert szinte mindenünnen ide fojt a víz. A vihar viszonylag hamar elvonult, és én hozzáláttam a víz elvezetéséhez. Belül is és kívül is ami legalább tizenöt méter volt egy hosszú árkot ástam a kezemmel mert nem volt más szerszámom. A víz lefolyt az agyigácsóba a kabátok viszont eláztak és mivel borús volt az idő nem száradtak meg. Ülve aludtam el de reggel már fekve ébredtem. Egy újabb nap újabb küzdelem az életben maradásért. Ez még évekig folytatódott, hétvégeken az öreg temető, télen Baluséknál laktam, mert Pittyáéknál sokan voltak. Hát ilyen szolgálatot tett nekem a bungi.