Fabó Kinga: Racun/Poison

Szmolka Sándor: A pisztoly

Anyám elküldött hársfavirágot szedni a kis temetőbe. Az öreg hársfák, melyek még mindig élnek, 50 év után is szinte változatlan formában, tele voltak virággal, és a teához valót mindig itt gyűjtöttük be. Bár elég nehéz volt felmászni rájuk, azért nem volt reménytelen dolog. Jól megszedtem a batyumat, egy lepedőből varrt szövetzsákot, mikor egy férfi közeledett felém.

Fabó Kinga: Rák

                           

Lélek fogy el, vagy a test?                              
Vagy a kettő egyszerre?                                 
Vagy külön-külön jön értem                           
két különböző halál? 

Radmila Marković: A lányom kálvártája.

nem kívánom senkinek sem

Amikor elment a lányom a messze idegenbe, azzal a reménnyel indult, hogy biztosítja a saját és az unokám egzisztenciáját.